KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Tóth József, az ÉrMe Alapítvány kuratóriumának elnöke, az esemény házigazdája beszédében a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) működését ismertette. Ez a képzés a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán indult. A Budapesti Corvinus Egyetemmel kötött megállapodás révén 2015-től majd’ kétszáz diák ismerkedhet meg a keresztény alapú közgazdaságtannal. A 2015-ben létrejött KETEG Oikonomia Kutató Intézet Alapítvány pedig egy olyan tudásközpontként kíván működni, ahol a gazdaság szereplőinek bemutathatják az emberközpontú szemléletet.
Tóth József rámutatott: napjainkban a gazdaság uralja az embert, pedig pont fordítva kellene lennie. Az új technológiák olyan, eddig megdönthetetlennek hitt szabályokat zúznak szét, amire eddig nem gondoltak a szakemberek. Ma az a feladat, hogy az embert újra a közgazdasági gondolkodás középpontjába helyezzük. Az ÉrMe Alapítvány kuratóriumi elnöke példaként említette egy svájci privátbankár esetét, aki ügyfeleinek – százmillió dollár nagyságrendű – pénzét rendszerint aranyba fektette. Az arany bányászatához higany szükséges, melynek egy részét a folyamat során beleöntik a folyókba. Ez a nehézfém belekerül a halak szervezetébe, higanymérgezést okozva, mely súlyos betegségekhez vezet – a helyi lakosság pedig ezeket a halakat fogja ki. Ez a bankár arra jött rá, hogy sem a gazdasági folyamatok, sem azok hatása nem objektív, mindezeket az ember idézi elő, aki képes arra is, hogy változtasson rajta. A KETEG felfogása szerint a társadalmat, a teológiát és a gazdaságot egy olyan egységként kell szemlélni, melynek középpontjában az ember áll.
A kötetet Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára – a könyv szakmai lektora – méltatta. Elmondta: az emberiség sorsforduló előtt áll. A 2008-as pénzügyi válság romokba döntött nemzetgazdaságokat és családokat. Ennek okait vizsgálva nem fordítottak figyelmet az etikai vonatkozásokra, ami azt jelenti, hogy mindez bármikor újra megismétlődhet. Napjainkban túlhitelezésről kell beszélnünk, amiért a bankok, a hatóságok és a pénzügyi rendszer egyaránt felelősek. Paul H. Dembinski könyve tulajdonképpen az Egyház társadalmi tanítását fordítja le a közgazdaság nyelvére, mely szerint az etika és a felelősség egymástól elválaszthatatlan.
Az esemény végén a szerző, Paul H. Dembinski lengyel-svájci származású közgazdász, politológus mutatta be a könyvet a nagyközönségnek.
* * *
Paul H. Dembinski Etika és felelősség a pénzügyi életben (Ethics and Responsibility in Finance) című könyve azt igyekszik igazolni, hogy a neoliberális pénzügyi rendszernek van alternatívája. A kötet azt mutatja be, hogy az etika és a felelősség között nincs áthidalhatatlan szakadék. Sőt, a szerző kísérletet tesz arra, hogy az egyik legkritikusabb területen, a bankári-banki ügyletek területén is kimutassa ennek lehetőségét. A könyv az etikus magatartást hat fejezetben vizsgálja különböző szempontokból.
Az első fejezetben a két kulcsfontosságú fogalom, az etika és felelősség gyakorlati vonatkozásaival foglalkozik, majd a pénzügyi közvetítőket (bankokat) elemzi, amelyek különböző érdekek, de jobbára a nyereségszerzés hálójában és bűvkörében működnek. Végül pedig a pénz felhasználójáról (a hitelt felvevőről) szól, mivel elengedhetetlen, hogy az adós tisztában legyen döntése okaival és a mögötte álló értékrendszerrel.
A szerző álláspontja szerint az emberi lét etikai értelemben csak akkor érdemelheti ki a „kiteljesedett” jelzőt, ha másokra is tekintettel van, „másokkal együtt és másokért él”. Ennek két feltétele van: a csoporton belüli létezés harmóniája és a kapcsolatok konfliktusmentessége; valamint a szolgálat és a kölcsönösség szempontja.
A pénztulajdonosok etikai dilemmáit vizsgáló fejezet szerint a pénzügyi rendszer csak akkor működik, ha az ígéretekért fizetnek. Ez a pénzt felhalmozó személyeknek igen fontos. A szerző felhívja arra a figyelmet, hogy a vagyon a katolikus hagyományban olyasvalami, amit azért kaptunk, hogy azt az emberek javára használjuk fel, ami pedig azt jelenti, hogy a vagyon felhasználásának kezdettől fogva a másokkal való törődés kötelessége szab határt.
A negyedik fejezet a pénzfelhasználók etikai dilemmáit helyezi a fókuszba, aminek izgalmas része az információs aszimmetria tárgyalása.
A könyv hatodik, legfőbb fejezete a cselekvés új útjait fogalmazza meg, mintegy iránytűként. Azzal foglalkozik, hogy a pénzügyi rendszer résztvevői mennyire ismerik el az etikai kérdések létét és a megoldás szükségességét. A pénzügyi világ három évtizedes eufóriája és arroganciája után kirobbant válság világosan feltárta a helyzet paradox természetét. Míg a válság szakmai, számviteli, jogi és szabályozási okait tisztázták, addig az etikai dimenziókról teljesen megfeledkeztek. Paul H. Dembinski célja pedig nem más, mint ok-okozati viszony szintjén meghatározni a cselekvés új útjait, amelyek kibékíthetik egymással a társadalmat, a reálgazdaságot és a pénzügyi rendszert. Nem pusztán arra kell törekedni, hogy megforduljanak a folyamatok, és a pénzvilág kiszoruljon onnan, ahol túlságosan is nagy teret nyert, hanem arra is, hogy a pénzügyi ágazat visszanyerje elvesztett realizmusát és józanságát, ezáltal pedig a társadalom nagyobb javára fordítsa intézményei működését. A könyv bemutatja a mindehhez vezető utakat, a várakozások és vágyak féken tartása, a személyes kapcsolatok hangsúlyozása, a rendszer működésének egyszerűsítése és a pénzügyi tudatosság, a pénzügyi kultúra növelése által.
* * *
Paul H. Dembinski közgazdász, politológus, az Observatoire de la Finance elnevezésű alapítvány ügyvezető igazgatója, a Fribourgi Egyetem tanszékvezető professzora, számos egyetem vendégprofesszora. Iskoláit Lengyelországban, Svájcban, Kamerunban és az oxfordi St. Anthony College-ban végezte. Számos szakkönyv szerzője, a Finance & the Common Good/Bien Commun kétnyelvű folyóirat szerkesztője, az Etika a pénzügyekben – Robin Cosgrove-díj egyik alapítója. Nős, három gyermek apja.
Fotó: Thaler Tamás
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria