Ferenc pápa beszéde a vanimói hívekhez: A szeretet szépsége meg tudja gyógyítani a világot

Az alábbiakban a pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves fivéreim és nővéreim, jó napot kívánok!

Köszönöm a püspök úr hozzám intézett szavait. Köszöntöm a hatóságokat, a papokat, a szerzetesnővéreket és a szerzeteseket, a misszionáriusokat, a katekétákat, a fiatalokat, a híveket – néhányan nagyon messziről jöttek – és titeket, kedves gyerekek! Köszönöm Maria Josephnek, Stevennek, Jaisha Joseph nővérnek, Davidnek és Mariának, amit megosztottatok. Örülök, hogy találkozhatom veletek ezen a csodálatos földön, ezen a fiatal és misszionáriusi földön!

Mint hallottuk, a 19. század közepe óta az itteni misszió sosem szűnt meg: szerzetesnővérek, szerzetesek, katekéták és világi misszionáriusok fáradhatatlanul hirdették Isten igéjét és segítséget nyújtottak testvéreiknek a lelkipásztorkodásban, az oktatásban, az egészségügyi ellátásban és sok más területen, sok nehézséggel szembenézve, hogy „a béke és a szeretet eszközei” legyenek mindenki számára, ahogy azt Jaisha Joseph nővér mondta. Így a templomok, az iskolák, a kórházak és a missziós központok tanúságot tesznek arról, hogy Krisztus azért jött, hogy mindenkinek elhozza az üdvösséget, hogy minden ember teljes szépségében kibontakozzon a közjó érdekében (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 182).

Ti itt a szépség „szakértői” vagytok, mert szépség vesz körül benneteket! Csodálatos, növény- és madárvilágban gazdag földön éltek, ahol tátott szájjal szemléli az ember a színek, a hangok, az illatok, az élettől burjánzó, az Éden képét idéző természet grandiózus látványát!

De ezt a gazdagságot az Úr jelként és eszközként bízza rátok, hogy ti is így éljetek, összhangban vele és testvéreitekkel, tiszteletben tartva a közös otthont és vigyázva egymásra (vö. Üzenet a Teremtésvédelem ötödik imanapjára, 2019. szeptember 1.).

Ha körülnézünk, látjuk, milyen káprázatos a természet. De ha önmagunkba tekintünk, rájövünk, van egy még szebb látvány: az, ami akkor növekszik bennünk, amikor szeretjük egymást, ahogy arról David és Maria tettek tanúságot, amikor a házaspárként, a házasság szentségében megtett útjukról beszéltek. A mi küldetésünk éppen ez:

az Isten és testvéreink iránti szeretet által mindenütt terjeszteni Krisztus evangéliumának szépségét 

(vö. Evangelii gaudium, 120).

Hallottuk, hogy némelyiktek ennek érdekében otthonukat is elhagyva hosszú utakat vállalnak, hogy eljussanak a legtávolabbi közösségekbe is, ahogy azt Steven mondta el. Gyönyörű dolgot tesznek, és fontos, hogy ne maradjanak magukra, hanem az egész közösség támogassa őket, hogy derűsen végezhessék megbízatásukat, különösen akkor, amikor a misszió követelményeit össze kell egyeztetniük családi kötelezettségeikkel.

De másképpen is segíthetünk nekik, mégpedig úgy, hogy mindannyian előmozdítjuk a missziós evangéliumhirdetést ott, ahol élünk (vö. II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 23): otthonunkban, az iskolában, a munkahelyen, hogy mindenütt, az erdőkben, a falvakban és a városokban

a táj szépsége egy olyan közösség szépségével párosuljon, ahol az emberek szeretik egymást,

ahogyan Jézus tanította nekünk, amikor azt mondta: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35; vö. Mt 22,35–40).

Így egyre inkább olyanok leszünk, mint egy nagy zenekar – mely oly kedves Maria Josephnek, a mi hegedűsünknek –, amely hangjaival képes lesz átkomponálni a rivalizálásokat, legyőzni a – személyes, családi és törzsi – szakadásokat; kiűzni a félelmet, a babonát és a mágiát az emberek szívéből; véget vetni olyan romboló magatartásoknak, mint az erőszak, a hűtlenség, a kizsákmányolás, az alkohol- és a kábítószer-fogyasztás: ezek a bajok itt is sok fivérünket és nővérünket rabbá és boldogtalanná teszik.

Ne feledjük:

a szeretet erősebb mindezeknél, és a szeretet szépsége meg tudja gyógyítani a világot, mert Istenben gyökerezik

(vö. Katekézis, 2020. szeptember 9.). Terjesszük hát, és védjük meg, még ha ez meg nem értésbe és ellenállásba ütközik is! Szavával és példájával erről tett tanúságot Boldog Peter To Rot – férj, apa, katekéta, e föld vértanúja –, aki épp azért áldozta fel életét, hogy megvédje a család egységét azokkal szemben, akik alá akarták ásni annak alapjait.

Kedves barátaim, sok turista, országotok meglátogatása után hazatérve azt mondja, hogy „a paradicsomot” látta. Általában az általuk megcsodált pompás tájakra, a bámulatos természeti környezetre gondolnak. De mi tudjuk – amint mondtuk –, hogy nem ez a legnagyobb kincs.

Van egy másik, sokkal szebb és lenyűgözőbb, mely a szívetekben van, és abban a szeretetben nyilvánul meg, amellyel szeretitek egymást.

Ez a legértékesebb ajándék, amelyet megoszthattok és megismertethettek mindenkivel, és amely Pápua Új-Guineát nemcsak növény- és állatvilága változatosságáról, varázslatos tengerpartjairól és tiszta tengeréről teszi híressé, hanem mindenekelőtt az itt élő jó emberekről is. És ezt különösen nektek mondom, gyerekek, akiknek mosolya másokat is megfertőz és öröme minden irányba árad. Ti vagytok a legszebb kép, amelyet az innen távozók magukkal vihetnek és a szívükben őrizhetnek!

Ezért arra biztatlak benneteket, hogy szerető egyházként még inkább ékesítsétek jelenlétetekkel ezt a boldog földet. Megáldalak benneteket, és imádkozom értetek. Kérlek benneteket: ti is imádkozzatok értem! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír