Ferenc pápa homíliája Pápua Új-Guineában: Az evangéliumot tegyük életünk iránytűjévé!

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Szentatya homíliáját és az Úrangyala bevezető beszédének fordítását.

Az első mondat, melyet az Úr ma hozzánk intéz: „Bátorság, ne féljetek!” (Iz 35,4). Izajás próféta ezt mindazoknak mondja, akik szívükben elcsüggedtek. Ezzel bátorítja népét, s a nehézségek és szenvedések közepette is arra biztatja, hogy emelje fel tekintetét, a remény és a jövő horizontja felé nézzen: Isten jön, hogy megmentsen benneteket, Ő eljön, és azon a napon „megnyílik a vakok szeme és hallani fog a süketek füle” (Iz 35,5). Ez a jövendölés Jézusban teljesedik be.

A mai vasárnapi evangélium egy süketnéma meggyógyítását mutatja be (vö. Mk 7,31–37). Szent Márk elbeszélésében különösen két dolog emelkedik ki: a süketnéma távolléte és Jézus közelsége.

A süketnéma távolléte. Ez az ember egy olyan földrajzi területen tartózkodik, amelyet mai szóhasználattal „perifériának” neveznénk. A Dekapolisz területe a Jordánon túl fekszik, távol a vallási élet központjától, Jeruzsálemtől. De ez a süketnéma ember egy másfajta távollétet is megtapasztal: távol van Istentől, és távol van az emberektől, mert nem tud kommunikálni: süket, s ezért nem hall másokat, néma, s ezért nem tud beszélni másokkal. Ez az ember el van vágva a világtól, el van szigetelve, süketségének és némaságának foglya, s ezért nem tud megnyílni mások felé, nem tud érintkezni velük.

Aztán a süketnéma állapotát más értelemben is vehetjük, mert megeshet velünk, hogy el vagyunk vágva az Istennel és testvéreinkkel való közösségtől és barátságtól, amikor nem is a fülünk és a nyelvünk, hanem a szívünk van bezáródva.

A szív belső süketségét és némaságát mindaz okozhatja, ami önmagunkba zár, elzár Istentől és elzár a többi embertől: az önzés, a közöny, a félelem a kockázatvállalástól, a neheztelés, a gyűlölet, és folytathatnánk a felsorolást.

Mindez eltávolít bennünket Istentől, eltávolít testvéreinktől, eltávolít önmagunktól és eltávolít az életörömtől.

Erre a távollétre, fivéreim és nővéreim, Isten ennek az ellentétével, Jézus közelségével válaszol. Fiában mindenekelőtt azt akarja megmutatni nekünk, hogy

Ő közeli, együttérző Isten, aki törődik életünkkel, aki minden távolságot legyőz.

Az evangéliumi szakaszban ugyanis azt látjuk, hogy Jézus elmegy azokra a távoli területekre, elhagyja Júdeát, hogy találkozzon a pogányokkal (vö. Mk 7,31).

Közelségével Jézus gyógyít: meggyógyítja az ember némaságát és süketségét: amikor ugyanis távol érezzük magunkat, vagy úgy döntünk, hogy távol tartjuk magunkat – távol Istentől, távol testvéreinktől, távol azoktól, akik különböznek tőlünk –, akkor bezárkózunk, elbarikádozzuk magunkat, s végül csak önmagunk körül forgunk, süketek vagyunk Isten szavára és felebarátaink kiáltására, s így képtelenek vagyunk beszélni Istennel és felebarátainkkal.

Fivéreim és nővéreim, ti, akik ezen a földön éltek, oly távol, talán azt képzelitek, hogy el vagytok szakítva, el vagytok szakítva az Úrtól, el vagytok szakítva az emberektől, pedig ez nem igaz, nem: ti össze vagytok kapcsolódva, össze vagytok kapcsolódva a Szentlélekben, össze vagytok kapcsolódva az Úrban! És az Úr azt mondja mindannyiatoknak: „Nyílj meg!”

Ez a legfontosabb: nyíljunk meg Istenre, nyíljunk meg testvéreinkre, nyíljunk meg az evangéliumra, és tegyük életünk iránytűjévé!

Nektek is azt mondja ma az Úr: „Bátorság, ne félj, pápua nép! Nyílj meg! Nyílj meg az evangélium örömére, nyílj meg az Istennel való találkozásra! Nyílj meg a testvérek szeretetére!” Egyikünk se maradjon süket és néma e meghívás előtt!

Boldog Giovanni Mazzucconi kísérjen benneteket ezen az úton: ő sok kellemetlenség és ellenségeskedés közepette hozta közétek Krisztust, hogy senki se maradjon süket az üdvösség örömteli üzenetére, és mindenkinek megoldódjon a nyelve, hogy Isten szeretetét énekelje. Így legyen ez ma veletek is!

*

A Szentatya szavai a mise végén, az Úrangyala elimádkozása előtt:

Kedves fivéreim és nővéreim!

Mielőtt befejeznénk ezt a szentmisét, forduljunk az Úrangyala imával Szűz Máriához! Rá bízom a Pápua Új-Guineában és a Salamon-szigeteken élő Egyház útját. Mária, a Keresztények Segítsége – Maria Helpim – kísérjen és oltalmazzon benneteket szüntelenül: erősítse a családok egységét, tegye széppé és bátorrá a fiatalok álmait, támogassa és vigasztalja az időseket, erősítse meg a betegeket és szenvedőket!

És erről a Teremtő által olyannyira megáldott földről szeretném veletek együtt kérni a szentséges Mária közbenjárására a béke ajándékát az összes nép számára. Különösen kérem ezt a világnak erre az Ázsia, Óceánia és a Csendes-óceán közötti nagy térségére. Békét, békét a nemzeteknek, és a teremtett világnak is! Mondjunk nemet az újrafegyverkezésre és a közös otthon kizsákmányolására! Mondjunk igent a népek és kultúrák találkozására, igent az ember és a teremtmények közötti harmóniára!

Maria Helpim, Béke Királynője, segíts bennünket, hogy megtérjünk Isten terveihez, melyek a béke és az igazságosság tervei a nagy emberi család számára!

A mai vasárnapon, mely Mária születésének liturgikus ünnepe (Kisboldogasszony), gondoljunk a lourdes-i kegyhelyre, amelyet sajnos árvíz sújtott.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír