Közös virrasztásra hív a taizéi ökumenikus közösség perjele, Alois testvér

„Ne feledkezzünk meg az örömről! Természetesen nagyon nehéz időszakot élünk, de ha valóban kalandként merjük megélni az evangéliumot, egy kis csónakban evezve a viharban, ha Krisztusban bízunk, és nem a magunk erejében, akkor még az örömöt is ajándékba kapjuk. Isten népének ez a találkozása egyben az evangéliumi öröm pillanata is” – alázatosan és halkan beszél Alois testvér, a taizéi ökumenikus közösség perjele, aki 2005-ben vette át Roger testvér lelki örökségét: az imádságot, a befogadást és az örömöt, amely a franciaországi Burgundia hegyeiben elültette a remény magvát az Egyház számára a megosztottság „legsúlyosabb bűne” ellen, ahogy Szent II. János Pál mondta.

Három – egy holland, egy francia és egy olasz – újságíróval beszélgetett. Felidézték Karol Wojtyła 1986-ban elhangzott szavait, amikor pápaként meglátogatta a közösséget: Az ember úgy jön Taizébe, mint egy forráshoz. Az utazó megáll, csillapítja a szomját, és folytatja útját. Most Ferenc pápa, miként múlt vasárnap (január 15-én, a déli Úrangyala imádság után – a szerk.) bejelentette, arra kéri Taizét, hogy a következő októberi szinódus megnyitása előtt hozza el Rómába e forrás frissességét a fiatalok számára. A perjel Németország ugyanazon katolikus délvidékéről származik, ahonnan XVI. Benedek pápa, akinél Alois testvér tavalyelőtt december 31-én tiszteletét tette, s akinél az évtizedek során már számos magánkihallgatáson részt vett. Ratzinger pápa szavai szerint Taizében ének és csend van, a fiatalokkal a legfontosabb dolgokra, az Istennel való személyes kapcsolatra figyelnek. Így három pápa üzenete is szóba került az interjúban. A perjel pedig részletesebben beszélt az imádság és a testvériség őszi ökumenikus eseményéről.

– Hogyan született meg ez a terv?

– 2021 októberében meghívtak a püspöki szinódus megnyitójára Rómába. Öt percet kaptam, hogy beszéljek. Hangsúlyoztam, hogy a szinodális utat az imádságban kell megtennünk. A szinódus sok fontos kérdést vet fel. Az Egyház fordulóponthoz érkezett. Ha ezt nem imádságban éljük meg, elveszítünk valami lényegeset. Ezért javasoltam imaidőpontot a 2023. októberi püspöki szinódus előtt, nemcsak a Rómában ülésező szinódusi atyák, hanem Isten egész népe számára. De kik alkotják Isten népét? Nemcsak katolikusok, hanem más felekezetű keresztények is; sőt azok is, akik a társadalom peremére szorultak, és mindazok, akik hallják a föld és a legszegényebbek kiáltásait… Az Isten népe kifejezés, amelyet Ferenc pápa gyakran használ, az Egyház új arcáról kell hogy elgondolkodtasson bennünket, tekintettel az emberiség családján belüli békére és testvériségre. Ezt az ötletet maga a pápa is nagyon jól fogadta, és bátorított, hogy haladjak előre. Így  három vatikáni dikasztérium képviselőjével elkezdtünk gondolkodni, majd két előkészítő találkozót tartottunk Taizében. Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy egy ilyen tervet egyedül nem tudunk megvalósítani, és hogy ez inkább egy lehetőség arra, hogy másokkal együtt kezdjünk neki. Ezt követően meghívtunk különböző katolikus mozgalmakat és közösségeket, ortodox, protestáns, anglikán, evangélikus megbízottakat, egyházi szervezeteket, ökumenikus mozgalmakat, nemzeti ifjúsági lelkipásztori szolgálatokat… A terv kialakulóban van.

– Hogyan zajlik majd a találkozó?

– Szeptember 30-án, szombaton ökumenikus imavirrasztás lesz a római Szent Péter téren, Ferenc pápa és más egyházi vezetők jelenlétében. Ez kiegészül egy bővebb, egész hétvégén át tartó programmal, amely elsősorban a 18 és 35 év közötti fiatalokat célozza meg. Meghívást kapnak Rómába, és a város plébániáin és keresztény közösségeiben fogadják őket. A hétvége mottója: „Együtt: Isten népének találkozója”. Szombat délelőtt több útvonal vezet majd Rómán keresztül, különböző helyszíneken, spirituális kérdések, aktuális ügyek és a társadalmi témák köré szerveződő állomásokkal. Az ebéd Róma egyik központi helyszínén lesz. Kora délután a karizmatikus mozgalmak és közösségek által vezetett dicsőítésre kerül sor. Ezt követően mindannyian együtt sétálunk a Szent Péter tér felé a virrasztásra, amelyet megelőzően tanúságtételek hangzanak el az egyházi realitásokról és a társadalmi elkötelezettség formáiról. Ezt követi a virrasztás, a meditatív ima lelkületében, ahogyan azt Taizében éljük. Szent Ferenc keresztje állhatna ennek az ünnepnek a középpontjában, arra emlékeztetve, hogy Krisztus, aki meghalt és feltámadt, egyesít bennünket. Olyan lesz, mintha Assisi Szent Ferenc hívását idéznénk fel: „Javítsd ki házamat.”

– Lehet már tudni, hogy honnan érkeznek majd a fiatalok?

– Nem számítunk sok fiatalra más kontinensekről, közülük talán lesznek olyanok, akik Európában élnek. (...) A túlnyomó többség azonban európai országokból érkezik. Ugyanakkor szeretnénk javasolni, hogy ezt az imavirrasztást a világ más részein is végezzék. Kis csoportokban, vagy például két-három plébánia együtt, vagy akár úgy, hogy egy püspök hívja meg a többi egyházat székesegyházába… Ezt különböző módokon lehet megvalósítani, de ehhez az imához a világ bármely pontján lehet csatlakozni.

– Érzékel bármilyen elvárást a fiatalok körében az Egyház megújulásával kapcsolatban?

– Az Egyház sok fiatal számára egyre elvontabbá válik. A közösség iránti vágy azonban, az összetartozás érzésének megtalálása, a barátság kiterjesztése a társadalom más csoportjai felé, sőt a szolidaritás az egész teremtett világ felé… nos, mindezek iránt a fiatalok körében nagyfokú érzékenység mutatkozik. Ily módon ez a találkozó olyan fiatalok számára is érdekes lehet, akiket nem a szinodalitásról való gondolkodás motivál.

– A szinodalitás kifejezés nagyon bonyolult. De azt mondja, hogy az Egyház fordulóponthoz érkezik. Mit ért ez alatt?

– Ferenc pápa egy nagyon fontos témát vetett fel: a megkereszteltek társfelelősségét az Egyház életéért, az Egyház új arcáért, amelyet keresünk, és amelyben mindannyian részt vehetünk. Azt hiszem, az újdonság az, hogy meghallgatjuk egymást. Olyan meghallgatással, amely figyelembe veszi mások valóságát. Most már minden egyház látja, hogy szükségünk van egymásra. 2016 októberében, a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából a svédországi Lundban rendezett ünnepségen Ferenc pápa ezeket a szavakat mondta egy ima közben, amelyeket pápa még soha nem fogalmazott meg: „Szentlélek, add, hogy örömmel ismerjük el azokat az ajándékokat, amelyek a reformációból érkeztek az Egyházhoz.” Rendkívüli szavak. Azt mutatják, hogy szükségünk van egymásra, és nagy előrelépést jelentenek az ökumenizmus felé. A különböző egyházak és keresztény közösségek között tanulhatunk egymástól… és ez segíteni fog abban, hogy pozitívan lássuk az egyházaink szívében rejlő sokszínűséget.

– 2021 októberében Ön azt mondta, hogy „Krisztus kincsét agyagedényekben hordozzuk, és talán még jobban ragyog, ha alázatosan elismerjük, mi hiányzik belőlünk”. Arra kérte az egyházakat, hogy ismerjék fel „gyengeségeiket, és kérjék meg a többi egyházat, hogy segítsenek abban, hogy megkapjuk azt, ami hiányzik”. Megvalósul ez az elképzelés?

– Igen, azt hiszem, egyre inkább tudatában vagyunk egyházaink törékenységének. Többé már nem egy büszke hajó vagyunk, amely az emberiség óceánján halad, és meg akarja menteni azt. Egy kis csónakban kelünk át a viharos tengeren. De Krisztus egy ilyen csónakban ajánlotta fel a bizalom ajándékát tanítványainak. Ez óriási változás az Egyházról és az emberiséget érintő küldetéséről alkotott felfogásunkban. Ez a találkozó hozzájárulhat ahhoz, hogy tekintetünket az Egyházra fordítsuk.

– Az aktuális kérdések az európai békét is érintik?

– Elengedhetetlenül. Napjainkban az egyik legnagyobb kihívás a béke megtartása. A háború kitörése Európában mindannyiunkat megdöbbentett, az ukrajnai háború pusztítása mindenütt érezteti hatását... Őszintén remélem, hogy ez a találkozó – bár nagyon szerényen – hozzájárul a béke kereséséhez, és nyitva áll mindazok előtt, akik ezt a békét keresik, a világunk által átélt megpróbáltatások közepette.

– Az egyházi közeg számos törést rejt magában, sok kérdés merül fel a liturgiával és a kormányzati lépésekkel kapcsolatban. Az Ön számára a szinódus eredményezhet megnyugtató üzenetet?

– Remélem. Nagyon szépnek tartom, hogy a Katolikus Egyház úgy kezd el egy szinódust, hogy nem tudja, mi lehet a végeredménye; anélkül, hogy már az elején bebiztosítaná az út kimenetelét.

Kalandra indulunk, és ez maga az Egyház. A Szentlélekben való bizalom teljesen kézzelfoghatóvá válik.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás és fotó: Avvenire

Magyar Kurír