Kővágószőlős település Sarlós Boldogasszony-templomát Nagyné Szalek Ewa idegenvezető és Puppi Natasa építész mutatja be, a falu egykori plébánosa, Timár György A Nyugat-Mecsek középkori templomai című írásának felhasználásával.
A 12. században a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt plébániatemplomról 1729-ben megállapították, hogy az épület hossza megfelelő, viszont nem elég széles. A templom mai formáját ezt követően, az 1763 és 1772 között zajló átépítés során nyerte el.
A középkori egyhajós templomot a torony kivételével lebontották. A torony magasságát – amelynek román ikerablakokkal ékeskedő alsó fele a középkor óta megmaradt eredeti állapotában – 35 méter magasra emelték, majd nagy méretű, egyhajós templomot építettek hozzá. Az ötszintes, támpilléres torony a mai napig tanúskodik a templom építéstörténetéről: a legkorábbi, 12–13. században épült szintek közti pálcatagos választópárkány, román ikerablakok, gótikus támpillérek és a felső két szint leegyszerűsödő, barokk stílusa egyaránt látható. A nyugati kapu előtt a gótikus támpillérek közé barokk, kagylódíszes, kosáríves esőfogót építettek. Az alul csigavonallal induló oromzat egyszerre utal a Santiago de Compostellába vezető zarándoklatok kagyló jelvényére (Jakobs-muschel) és a jakabhegyi Szent Jakab-kolostorra.
Az átépített templom a korábbinál lényegesen szélesebb és valamelyest hosszabb is lett, belső terének kialakítása pedig a késő barokk gyakorlatának megfelelően történt. A belső templomtérnek csak egy kis része látható a kórusnak helyt adó emelvényt tartó két pillértől, így az épületbe lépő tekintete azonnal a főoltár felé irányul, és csak később, előrébb lépve tárul elé a teljes látvány.
A helyi lakosság a török hódoltság másfél évszázadában el volt zárva a reneszánsz és a barokk művészettől és ezek hatásaitól, így megőrződött a gótika; ennek megfelelően alakították ki a nyugati előcsarnok falán elhelyezett, népi ihletésű kőkeresztet.
A jobb oldali mellékoltáron elhelyezett fából faragott feszület, egy fehér mészkőből faragott gótikus pasztofórium (szentségház), valamint a helyi vörös homokkőből faragott középkori szenteltvíztartó a II. József által megszüntetett kővágószőlősi Jakab-hegyi pálos kolostorból került a Sarlós Boldogasszony-templomba.
A templom késő barokk berendezése különösen értékes. A barokk szószék, a gyóntatószék és a keresztelőkút, valamint a nagyobb méretű csillár 1780 után a pécsi székesegyházból került ide. A főoltár 18. századi oltárképét, amely Mária Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja, a bécsi Karl Bachmann festette. A keresztúti stációk 14 képe Prokop Péter katolikus pap, híres festőművész alkotása. Az orgonát 1941-ben a pécsi Angster cég készítette.
Kővágószőlősön az 1950-es évek elején kezdtek uránt bányászni – a bányászok által végzett munka iránti tisztelet jeleként a templomtorony harangjátéka a bányászhimnusz dallamát játssza; a kórushoz vezető feljáró falában Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének szobra kapott helyett.
A templomhoz tartozik egy műemlék jellegű plébániaépület is, amely rendszeresen szolgál ministránstáborok helyszínéül, illetve szálláslehetőséget biztosít az erre kiránduló csoportoknak, cserkészeknek.
Forrás: Timár György: A Nyugat-Mecsek középkori templomai; Pécsi Egyházmegye
Fotó: Nagyné Szalek Éva archívuma, Vermes Nikolett
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria