A Magyar Szalézi Tartomány káptalanját tartották Péliföldszentkereszten

Costabile Carolina nővér a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének hazánkban működő tagjai előtt álló kihívásokról beszélt.

Elmondta: a nővérek korban és nemzetiségben is igen változatos képet mutatnak.

Az első kihívás, amely előttük áll: megszentelt életük minősége, amelyet meglehetősen veszélyeztet a laicizálódás, valamint a problémák terén jelentkező rugalmatlanság. Kihívást jelentenek a generációs problémák, a hiteles nevelői jelenlét a fiatalok között, maguk és a velük kapcsolatban lévő világiak formálása.

Costabile Carolina nővér végül beszámolt arról, hogy befejezték a tordasi házat, és hamarosan két nővér költözik oda. Remélik, hogy a jelenlétet nemsokára kánoni rangra emelik.

Csány Márton a Don Bosco volt növendékeihez kötődő projektekről számolt be (angyalkaprojekt, húsvéti ajándékozás, útitársprojekt, máltai projekt stb.).

Fontos volt számukra, hogy meghatározzák az egykori növendékek identitását, hiszen mindazok, akik részesültek Don Bosco pedagógiájában, hosszabb-rövidebb ideig jártak vagy járnak szalézi oratóriumba, intézménybe, csoportba, vagy bármilyen módon kapcsolódtak vagy kapcsolódnak a szalézi lelkiséghez, volt növendéknek számítanak.

Jani Áron, a tartomány ifjúságpasztorációs megbízottja a szalézi ifjúságpasztorációról, a Szalézi Ifjúsági Mozgalomról és a tervekről, kihívásokról beszélt. Kiemelte, hogy fő feladatuk nem a programok szervezése, hanem a közösségek kísérése.

Fontos feladat az animátorképzés egységesítése, a kapcsolattartás és az animátor csoportok látogatása – ismertette. – A tervek között szerepel, hogy kilépjenek a perifériákra, a rászorulók felé, hogy felelősséget adva bevonják a világiakat a szalézi küldetésbe, a velük dolgozókat a szalézi lelkiségbe. Szeretnék összehangolni az ifjúsággal foglalkozó tevékenységi területeiket (oratórium, iskola, plébánia), és közös nevelési irányokat kialakítani helyi és tartományi szinteken.

Szólt a SZALIM Egyesület és az iroda működéséről is, valamint az együttműködésről a Szalézi Családdal; majd kitért a legjelentősebb programokra (oratóriumvezetők találkozói, közgyűlés, fórum, animátorok képzése, Szalim Roadshow) és a SZALIM egyéb tevékenységeire is (Polaris podcast, Szalim shop, pályázatok, nyári táborok látogatása stb.).

A hivatáspasztorációs bizottság munkájáról és az előttük álló kihívásokról, tervekről Kovács Sándor számolt be.

A programok közül főleg a „Doboma” elnevezésűt és a ministránstalálkozót, valamint az „Úton a Szalézi Családdal” programot emelte ki. A tervek között szerepel a szalézi hivatáspasztoráció mélyebb tanulmányozása és a hivatásbarát kultúra megerősítése a szalézi házakban, a honlap frissítése, a szalézi hivatást népszerűsítő kiadvány elkészítése, valamint a külföldi szalézi tapasztalatok tanulmányozása és beépítése a hazai gyakorlatba.

Tran Dinh Biet Pál tavaly vette át a formációfelelős tisztét. Elmondta, hogy főleg a tartományfőnök ennek a kialakítója, ő csak segíti a munkáját, igyekszik őt kísérni, és megvalósítani a formációs folyamatot.

A Magyar Szalézi Tartományban hiányoznak a formátorok – mondta. Kitért a szerzetesi élet különböző fázisaiban levő rendtagok képzésére; részletesen ismertette a Torinóban teológiát végző fiatal szerzetesek, Sivadó Balázs és Tóth Domonkos tanulmányait. Április 6-án Domonkost lektorrá, Balázst pedig ugyanekkor akolitussá avatják. Berkeczi Szabolcs testvér a tironícium harmadik éve után külföldön fogja folytatni képzését, ezért tanul spanyolul. Van egy jelölt, Mokánszki Máté, aki jelenleg Kazincbarcikán ismerkedik a szerzetesi élettel. Ha kitart, jövőre elkezdi képzését a novíciátusban – mondta Tran Dinh Biet Pál. – A hivatások hiánya az egész régióra jellemző, ezért törekednek együttműködni több tartománnyal is a formáció terén.

A szalézi munkatársakról Bángi-Magyar Attila koordinátor számolt be, összehasonlítva a két évvel ezelőtti helyzetet a maival. Hangsúlyozta, hogy a munkatársak élete hasonló, mint a szerzeteseké, de nekik a családjukban is helyt kell állniuk.

Nagy kérdés volt, hányan vannak a munkatársak, de erre most sem tudnak pontos választ adni, mert csak hetvenheten jelentkeztek az erre kialakított online felületen, de sokan ezt még nem tették meg; a helyi koordinátorok visszajelzései szerint százon fölül van a tagság.

Fontos az imádság egymásért és a szerzetesekért – hangsúlyozta a koordinátor. – Az idei közgyűlésen választások lesznek a munkatársaknál; a vezetésnek háromévente kell megújulni. Ami biztos, hogy sokkal több személyes találkozás kell, nagyon fontos a beszélgetés egymással, a tapasztalatcsere.

Végül a tömegtájékoztatásról Lengyel Erzsébet és Misquitta Claudius számoltak be.

Lengyel Erzsébet a Szalézi Értesítőhöz, a szaleziak.hu tartományi honlaphoz és a tartományi Facebook-oldalhoz kapcsolódó részletekre világított rá. A Szalézi Értesítő 122. évfolyama indul idén, és bár az általános tendenciák szerint vannak a digitalizálásához fűződő tervek, nem lesz sem egyszerű, sem olcsó feladat, és az eddigi tapasztalatok szerint nem azt jelenti, hogy a papír alapú kiadvány megszűnik, csak kiegészül egy digitális platformmal.

Misquitta Claudius kitért arra, hogy szalézi szempontból a prioritás: Don Boscót megismertetni, népszerűsíteni, aminek célja a hivatások elősegítése – nem feltétlenül csak a szerzetesi, hanem a munkatársi, animátori is. Hangsúlyozta, hogy van egy szélesebb „népi” réteg, amely jelenleg a digitális közönséget jelenti, és van egy „profi” réteg, amelybe a Szalézi Értesítőt és a honlapot követőket sorolta, ami nagyon fontos és nagy hagyományokkal rendelkezik.

Az önkéntes csapattal próbálnak figyelni a hivatásokra; nyaranta körbejárják a nyári táborokat, programokat, és népszerűsítik Don Boscót. Hangsúlyozta, hogy nagyon sok fejlődésre van szükség ezen a folyamatosan és gyorsan változó területen.

A napot közös zsolozsmával fejezték be a káptalan és a nyílt káptalani órák résztvevői a kegytemplomban.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: szaleziak.hu

Magyar Kurír