Apácakolostorból férfirendház: a veszprémi Margit-romok – Érsekségi ékességek (71.)

A veszprémi vár alatt, a Benedek-hegy tövében található Szent Katalin domonkos kolostor, az ún. Margit-romok – ahol a januárban ünnepelt Szent Margit töltötte gyermekkora első éveit 1246–1252 között – elsősorban mint női rendház ismert. Egyértelmű adatok szólnak azonban arról, hogy 1480 után Veszprémben egy nagyobb, konventi rangú férfiközösség működött, amit a korábbi szakirodalom úgy értelmezett, hogy úgynevezett kettős (férfi-női) kolostor jött létre. A Zágorhidi Czigány Balázs által végzett legújabb kutatások révén egyértelműen bebizonyosodott, hogy 1480-ra a női közösség itt megszűnt, épületeit és birtokait egy domonkos férfikonvent vette át.

A férfiszerzetesek legkorábbi jelenlétének konkrét dátuma 1480. március 24-e, amikor a (Győri) Paulin domonkos provinciális és vikáriusa, Márk, valamint Szőlősi Gergely, a Veszprém-váraljai Szent Katalin-kolostor priorja és a konvent valamennyi testvére a kolostor és épületei helyreállításáról döntött, és eladott két telket a kolostor környéken Péter – egyébként domonkos rendi – veszprémi segédpüspöknek. Az oklevél számos többletinformációt tartalmaz: mindenekelőtt elmondja, hogy a kolostort birtokaival együtt a közeli napokban pápai engedéllyel vették át a szerzetesek, bemutatja az épület romos állapotát, s az adásvétel indoklásaként hangsúlyozza, hogy a közösség rendkívüli szegénysége miatt pénzszűkében van. Mivel az oklevél 1480 tavaszán (március 24.) kelt, az átadásról döntő pápai bulla kiadása – a közeli eseményre való utalás ellenére is – inkább az előző, 1479. esztendőre tehető. Az oklevél szavaiból és a pápai engedély hangsúlyozásából egyértelmű, hogy itt nem arról van szó, hogy a domonkos nővérek mellett megjelent egy nagyobb férfiközösség is, hanem sokkal inkább arról, hogy a nővérek kolostorát és vagyonát teljes egészében a testvérek vették át. Mindezt messzemenően alátámasztja az a tény, hogy 1476 után többé nem hallunk domonkos apácákról Veszprémben.

A szóban forgó adásvétel egyébként bár eredetiben nem, de több átírásban ismert, amelyek a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban maradtak fent. Az itt közölt fénykép 1489-ben Mátyás király által Péter segédpüspök kérésére kiadott átíró oklevélé (jelzete: DF 283238), amelynek eredeti függőpecsétje elveszett, csak az azt tartó zsinór maradt meg. Ismert még a jogügyletről Vetési Albert püspök 1481-ben szintén egykor függőpecsétes átírása (DF 201462), illetve a veszprémi káptalan 1487-ben kelt egyszerűbb másolata (DF 201501) és függő pecséttel ellátott 1488-ban kiadott átírása (DF 201503).

A kolostor férfiszerzetesek által történt átvétele minden bizonnyal a 15. századi rendi reformmal (observantia) függ össze, amely kiterjedt a másodrendi apácákra is. Hasonló átvételre máshol is akad példa a Magyar Rendtartomány területén: ugyanebben az időszakban szűnt meg Beregszász női kolostora. A veszprémi Szent Katalin domonkos kolostor – immár mint férfikonvent – a 16. század első felében még működött (az utolsó rá vonatkozó közvetett adat 1534-ből származik), de legkésőbb Veszprém 1552. évi török megszállása idején megszűnt.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír