Az Eucharisztia ünneplése 104. (2. rész)

A Te Deum laudamus kezdetű himnusz 18–19. verseinek szentírási alapja a 24. zsoltár mellett a 110. zsoltár. E két zsoltár kapcsolatát szemlélteti, ha egymás mellé állítjuk a két kiemelt szövegrészletet: „Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya”, valamint „Szólt az Úr az én Uramnak: »Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.« (…) Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján. Ítéletet tart a nemzetek között (…).” 

Az eddigiek alapján világosan látható, hogy az ősegyház számára Jézus felmagasztalása az Atya jobbjára a Krisztus-misztérium feltámadás–mennybemenetel témájába tartozott. Ugyanakkor az Újszövetség lapjai is világosan alátámasztják, hogy mennybemenetelével Jézus nem hagyta el tanítványait, hanem velük van „mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20b). Emellett a mennybemenetel–jelenlét–visszatérés témakörének kapcsolatát erősíti Szent Pál tanításának tanúságtétele: „Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van!” (Fil 4,5)

Az Emberfia eljövetele üdvtörténeti folyamat, amelynek beteljesedésekor „Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent” (Fil 3,21; vö. Kol 3,1–4; 2Tessz 1,7). 

Az ítélet témája itt kapcsolódik az Úr mindent beteljesítő eljövetelének témájához: „Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében” (Jn 3,17–18). Ilyen értelemben a Jézus Krisztusba vetett hit (vö. Lk 1,11) és bírói szerepe összekapcsolódnak: „Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne” (ApCsel 10,42–43).

Az Egyház hitvallásainak szentírási alapjai mellett a keresztény gondolkodók elmélkedései is fontos adalékot nyújtanak a Te Deum laudamus himnusz krisztológiai verseinek megértéséhez.

Magyar Kurír