Az alábbiakban Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma folytatjuk Jézus szemlélését származásának misztériumában, melyet a gyermekségevangéliumok beszélnek el.
Míg Lukács evangélista az anya, Szűz Mária szemszögéből teszi lehetővé Jézus szemlélését, Máté evangélista József nézőpontjába helyezkedik, aki vállalja, hogy Jézus törvényes apja legyen, s így beoltja őt Izáj törzsébe, és összekapcsolja a Dávidnak tett ígérettel.
Jézus ugyanis Izrael beteljesedett reménye: ő a Dávidnak megígért leszármazott (vö. 2Sám 7,12; 1Krón 17,11), aki házát „örökké áldottá” teszi (2Sám 7,29); ő az Izáj törzséből fakadt hajtás (vö. Iz 11,1), az „igaz hajtás”, akinek az a rendeltetése, hogy igaz királyként uralkodjon, aki tud igazságot szolgáltatni és igazságos viszonyokat teremteni (vö. Jer 23,5; 33,15).
Máté evangéliumában József Mária jegyeseként lép a színre. A zsidók számára az eljegyzés valódi jogi kötelék volt, amely azt készítette elő, ami körülbelül egy évvel később történt, a házasságkötést. Ekkor a nő az apja oltalma alól átkerült férje oltalma alá, hozzá költözött, és készen állt az anyaság ajándékának befogadására.
Tehát a jegyességük ideje alatt fedezte fel József Mária terhességét, és szerelme komoly próbatételnek volt kitéve. Ilyen helyzetben, mely az eljegyzés felbontásához vezetett, a törvény két lehetséges megoldást javasolt: vagy egy nyilvános jogi aktust, a nő bíróság elé vitelét, vagy egy magánjellegű intézkedést, kitagadó levél átadását a nőnek.
Máté Józsefet „igaz” embernek (caddik) mondja, olyan embernek, aki az Úr törvénye szerint él, aki az Úr törvényéből merít ihletet életének minden helyzetében.
József tehát Isten szavát követve megfontoltan cselekszik: nem hagyja, hogy ösztönös érzések uralkodjanak el rajta, vagy hogy félelem kerítse hatalmába attól, hogy magához vegye Máriát, hanem inkább engedi, hogy az isteni bölcsesség vezesse.
Úgy dönt, hogy feltűnés nélkül, titokban válik külön Máriától (vö. Mt 1,19). Ez József bölcsessége, mely lehetővé teszi számára, hogy ne hibázzon és tanulékonyan nyitott legyen az Úr szavára.
A názáreti József ily módon eszünkbe juttat egy másik Józsefet, Jákob fiát, akit „álomlátónak” neveztek (vö. Ter 37,19), akit nagyon szeretett az apja, és rendkívül gyűlöltek a testvérei, de akit Isten felemelt és a fáraó udvarába ültetett.
Nos, miről álmodik a názáreti József? Arról a csodáról álmodik, amelyet Isten visz végbe Mária életében, de arról a csodáról is, amelyet Isten az ő életében visz végbe: hogy vállalja azt az apaságot, amely képes megőrizni, megvédeni és továbbadni egy anyagi és szellemi örökséget. Menyasszonyának méhe Isten ígéretével terhes, ez az ígéret pedig olyan nevet visel, amelyben mindenki számára megadatik az üdvösség bizonyossága (vö. ApCsel 4,12).
Álmában József ezeket a szavakat hallja: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezz el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,20–21). Ezzel a kinyilatkoztatással találkozva József nem kér további bizonyítékot, hanem bízik.
József bízik Istenben, elfogadja Istennek az ő életéről és a jegyese életéről szőtt álmát.
Így belép az isteni ígéretet hittel, reménnyel és szeretettel megélni képes ember kegyelmi állapotába.
Mindezen események során József egy szót sem szól, hanem hisz, remél és szeret. Nem „levegőbe beszél”, hanem konkrét tettekkel fejezi ki magát. Ő azok közé tartozik, akikről Jakab apostol azt mondja, hogy „tettekre váltják az igét” (vö. Jak 1,22), tettekre váltják, megfoghatóvá teszik, életre váltják. József bízik Istenben, és engedelmeskedik: „Isten iránti belső ébersége […] egyszerűen magától engedelmességgé lesz” (Joseph Ratzinger – XVI. Benedek: A Názáreti Jézus, harmadik rész, A gyermekségtörténet, Szent István Társulat, Budapest, 2013, 48).
Testvéreim, mi is kérjük az Úrtól azt a kegyelmet, hogy többet hallgassunk, mint beszéljünk, kérjük annak kegyelmét, hogy Isten álmait álmodjuk, és felelősségteljesen fogadjuk Krisztust, aki keresztségünk pillanatától kezdve él és növekszik életünkben! Köszönöm!
A Szentatya felhívása a szerdai általános kihallgatás végén:
Szeretném kifejezni aggodalmamat a Kongói Demokratikus Köztársaságban tapasztalható romló biztonsági helyzet miatt. Sürgetem a konfliktusban részt vevő feleket, hogy hagyják abba az ellenségeskedést, és óvják meg Gomának és a katonai műveletek által érintett más területeknek a civil lakosságát. Aggodalommal követem a fővárosban, Kinshasában zajló eseményeket is, és remélem, hogy az emberek és tulajdonuk elleni erőszak minden formája a lehető leghamarabb megszűnik. Amellett, hogy imádkozom a béke és a biztonság mielőbbi helyreállításáért, felhívást intézek a helyi hatóságokhoz és a nemzetközi közösséghez, hogy tegyenek meg mindent a konfliktushelyzet békés úton történő megoldásáért.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria