Notre-Dame – Ne engedjünk a kategorikus ítélkezés és hangulatkeltés szirénhangjainak

A magyar sajtóban olyan negatív, hangulatkeltő írás is megjelent, amely kemény hangú ítéletet fogalmaz meg a felújítás, újjáépítés, az új liturgikus berendezés és az ünnepi liturgiákon használt öltözék miatt. Félreértés ne essék, nem azzal van baj, hogy valaki véleményt fogalmaz meg (ha az még negatív is), nem is azzal, hogy valaki vitatkozni szeretne a látottakkal, hanem azzal, amikor egy világi lap újságírója úgy nyilatkozik meg, mintha liturgikus szakember, a liturgiáért felelős vatikáni dikasztérium főmunkatársa lenne.

Teszi ezt olyan erős kifejezésekkel, mint „elég volt”, „inadekvát, infantilis és nevetséges”… Azaz kategorikusan, nem létező szakmai megalapozottsággal ítélkezik, még a jó szándékot sem feltételezi a párizsi főegyházmegye munkatársaitól, és mindeközben farkast kiált.

Ez a hangulatkelő szirénhang nem új keletű, hiszen amikor Szent VI. Pál annak idején kortárs művészeti alkotást választott ferulájának (pápai pásztorbot) – melyet végül Szent II. János Pál használt pontifikátusa alatt, hasonló hangok hallatszottak. Nem különben amikor XVI. Benedek pápa Mariazellben új elgondolású miseruhát viselt.

De ismerős ez a hang itthoni vonatkozásokban is, mely nem megérteni akar, csak lehúzni, hangulatot kelteni, amikor korábban akár a pannonhalmi, győri, váci, veszprémi templomok megújulását vette „szakértői” górcső alá.

A negatív és kategorikus kijelentések egy olyan felületes nézőpontot képviselnek, amit könnyen magunkénak érezhetnénk. Különösen akkor, ha nem figyelnénk a lényegre. Hiszen valljuk be, mindannyiunknak „megakadt” a szeme az új elgondolású liturgikus ruhákon (amelyeket Henri Matisse festőművész alkotásai inspiráltak), és akár az új főoltáron is. De tisztázzunk magunkban egy fontos tényt, mindezeknek az „őre” jelen esetben a Francia Püspöki Konferencia Liturgikus Bizottsága, és az újjáépítési folyamatot egy, a párizsi érsek által vezetett munkacsoport végezte, hatalmas munkával és szakértelemmel. 2020-ban végiglátogatták Európa legkiemelkedőbb kortárs templomait, vagy azokat az egyházi központokat, amelyek székesegyháza a közelmúltban kiemelkedő építészeti kvalitást képviselve megújult. A trieri és a kölni dóm, a Bruder Klaus-kápolna, a hildesheimi Szent Mihály-templom, a linzi Rupert Mayer-templom és a pannonhalmi Szent Márton-bazilika volt látogatásuk célja.

Legalább adjuk meg a tiszteletet, és hagyjuk nyitva a megértés, befogadás lehetőségét. Keressük és kutassuk azt.

De ha maradunk egy konkrétumnál, itt is fontos leszögeznünk: a liturgikus ruha nem célja, hanem eszköze a szentmisének, az ünneplésnek, és ha leragadunk és megmaradunk az értetlenségünknél, pont a lényegre nem figyelünk. A Jóistenre, akit a szombati és vasárnapi ünnepi liturgia megszólított és dicsőített. Ha valaki veszi a fáradságot, és akár visszanézi a KTO YouTube-csatornáján (a francia püspöki konferencia csatornája a videómegosztón) a felvételeket, megbizonyosodhat erről.

A hétvégi ceremóniákon a Notre-Dame ragyogott, és az egybegyűltek egy szívvel, egy népként örültek és adtak hálát a megújulásért. Tették ezt úgy, hogy különböző politikai nézeteket vallanak, hiszen jól megfértek egymás mellett, együtt ünnepeltek a hívek mellett államfők, a megválasztott amerikai elnök, a brit trónörökös, miniszterelnökök, politikusok is. Jó volt megtapasztalni, hogy ha rövid ideig is, de egy jó ügy mentén egyek tudnak lenni. Nemkülönben az egyházi vezetők: a kopt, a maronita pátriárka és számtalan püspök, pap is Isten szeretett gyermekeként, együtt ünnepelt.

Mindehhez járult a szép és méltó liturgia, énekek és minden egyéb, mely összhangot hozott létre, nem pedig zűrzavart. Kár, hogy erről – a lényegről nem esik szó a cikkekben.

Azaz lehet, hogy a felújítás és ünneplés egyes részei és elemei nem lettek tökéletesek, de Isten dicséretében, a közös ünneplés, dicsőítés által mégis összhangot alkottak, azaz a teljes ünneplést szolgálták.

Laurent Ulrich párizsi érsek szavait idézzük legvégül: „Notre-Dame, hagyd magad mögött a szomorúság és a nyomorúság köntösét, és vedd fel örökre Isten dicsőségének díszét, burkolózz Isten igazságosságának köpenyébe.” És végül arra hívott mindenkit, hogy ne maradjon meg a káprázatban, hanem hagyja magát elvezetni „a legnagyobb örömhöz, a legszebb ajándékhoz, amelyet Isten ad szerető jelenlétével, a legszegényebbekhez való közelségével, a szentségekben átformáló erejével”.

Fotó: Vatican News

Kuzmányi István/Magyar Kurír