A nagy, helyieket is bevonzó érdeklődés okán tűzték programra két egymást követő estén is az előadást. A darab színrevitelében számos helyi fiatal és felnőtt működött közre, kezdve a legfiatalabb fellépőn, egy három éves kisfiún.
A musical az egyik első filippínó szent, Pedro Calungsod történetét meséli el. A Visayan-szigeteken (a Fülöp-szigetek középső szigetcsoportján) született. Megkeresztelkedése után jó képzést kapott, így egyike lett azon tizenéves fiataloknak, akiket a missziós atyák katekétákká képeztek ki.
Pedro 1668-ban Diego Luis de San Vitores jezsuita atyával indult el a Csendes-óceán északnyugati részén található Tolvaj-szigetek (ma: Mariana-szigetek) lakóinak a megtérítésére. A chamorrók gyanakodva fogadták őket, nehezen, de mégis gyümölcsözően haladt előre a térítői munka. Amikor 1672. április 2-án Guam szigetén gyermekeket kereszteltek, s oltalmat nyújtottak egy szökött szolgának, Tomhom falu lakói először Pedrót, majd P. Diegót is megölték, testüket pedig az óceánba vetették. Pedrót 2012. október 21-én avatta szentté Rómában XVI. Benedek pápa, liturgikus emléknapja: április 2.
A fiatalok által színre vitt zenés darab bemutatja a velük egyidős Pedro vívódásait, honvágyát Cebu és édesanyja után, személyes küzdelmeit, és azt, hogyan találta meg teljességét a katekéta hivatásban. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy külső tényezők – a spanyol katonák kegyetlensége, a kalózok és kereskedők pénzéhsége, a nagyon mélyen gyökerező babonák – milyen nehézzé tették a kereszténység terjedését, s mennyi értelmetlen gyűlöletnek és alaptalan hazugságnak váltak forrásává. Ahogy a musical utolsó dala is megénekli, a legfontosabb üzenet és tanulság az, hogy mindannyian megkapjuk Istentől a küldetést az evangélium átadására. Ha pedig Isten a forrása ennek a küldetésnek, akkor minden nehézségen úrrá lehetünk, életünk beteljesedik a szolgálatban.
A Rudy Villanueva művén alapuló Pedro, a tinédzser szent című musicalt 2012-ben mutatták be először a manilai Szent Tamás Egyetemen a 29AD Musicionaries előadásában.
***
A Fülöp-szigetek és a környező régiók népeinek megtérésében rendkívüli szerepet játszottak a bennszülött világi katekéták, akik sokszor hatékonyabban tudtak tevékenykedni, mint az európai papok. Ennek az is oka lehet, hogy a filippínók a mai napig maguknál okosabbnak és erősebbnek, nagyon ravasznak tartják az európaiakat, észak-amerikaiakat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tisztelik őket és igen készségesek velük szemben, hanem azt is, hogy nem bíznak meg bennük. A mosolygós és vidám felszín mögött megőrzik maguknak a gondjaikat, érzéseiket és gondolataikat. A mai napig évek kellenek ahhoz, hogy valódi bizalommal forduljanak egy messziről jött pap felé, és befogadják őt a közösségükbe – ahogyan ezt Lányi Béla, a kilenc éve Cebuban működő magyar verbita is megerősítette.
A legelső kanonizált filippínó szent, Lorenzo Luis szintén világi katekéta volt. Manila közelében, Binondóban született, a domonkos atyák oktatták, nevelték. Később megházasodott, családot alapított. Amikor hamisan gyilkossággal vádolták meg ellenségei, elmenekült a japán misszióba. Itt szörnyű kínzások közepette halt vértanúhalált keresztény hitéért. Haldokolva ezt mondta: „Istenért halok meg, s ha sokezer életem is lenne, mindet odaadnám érte.” Lorenzo Ruizt II. János Pál pápa avatta szentté 1987. október 18-án Rómában.
Fotó: CBCP News, The Catholic Media Network, UCA News
Török Csaba/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria