Nagy Lászlónak volt egy cédrusdarabja, rajta emberalakú seb. Ebből lett a vers, mely annyi fájdalmat sűrít magába, mind vizuálisan, mind verbálisan. Ritmikusan peregnek a nevek és a végzetek... a cédrus évezredek sebeit viseli: tanú. S a képverset látva-olvasva nem tud nem eszünkbe jutni az 1853. július 5-én született Csontváry cédrusa, a sebzett, magányos művész örök, gyönyörű szimbóluma.