A veszprémi káptalan püspökválasztó oklevele – Érsekségi ékességek (29.)

A veszprémi székeskáptalan tagjai 1417. november 26-án „a székesegyházhoz csatolt Szent György-kápolnában harangszóra összegyűlve” püspökké választották Rozgonyi Péter dömösi prépostot. A testület kinyilvánította, hogy cselekedetükre azért került sor, mivel – elmondásuk szerint – az egyházmegye 1402 óta nélkülözni kényszerült főpásztorát, és ezzel az aktussal egyházuk áldatlan állapotának kívántak véget vetni.

Az oklevél a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár középkori káptalani magánoklevelei között található, jelzete: VFL. III.1.a.1. Veszprém eccl. et capit. 35. (DF 201197.)

Túl az egyházjogi és a kegyúri jogokra vonatkozó megfontolásokon – joga volt-e a káptalannak püspököt választani a király távollétében vagy pápai széküresedés esetén, esetleg bármelyikük ellenében –, az oklevél a veszprémi kanonoki testület szempontjából is érdekes. A dokumentumot ugyanis huszonkét kanonok írta alá, a harminchat fős káptalan mintegy kétharmada. Ez az addigi legteljesebb egyidejű felsorolása a testület tagjainak. (A 1330-as évekbeli pápai tizedjegyzékekben húsznál is kevesebb kanonokot említettek, míg 1448-ban huszonhat, 1469-ben pedig harminckét kanonok neve szerepel ugyanabban az oklevélben. Az 1495 és 1534 között vezetett káptalani számadáskönyvben évente rendszeresen 32–36 káptalani tag között osztották fel a testület jövedelmeit.)

A veszprémi káptalannak a középkorban harminchat tagja volt, köztük a középkor végén négy prépostot, a székeskáptalanokban megszokott módon három oszloposkanonokot, öt prépostsággal nem rendelkező főesperest és huszonnégy „egyszerű” mesterkanonokokot találunk. A testület élén a nagyprépost állt, őt követte rangsorrendben az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonok (utóbbiak voltak az oszlopos- vagy kolumnás kanonokok). A másik veszprémi prépost, a veszprémi várbeli Mindenszentek-egyház társaskáptalanjának prépostja a székeskáptalan kispréposti címét viselte, s méltósága a 14. század óta összekapcsolódott a veszprémi székesegyházi főesperességgel. A dignitárius kanonokok közé sorolták az egyházmegye területén lévő két világi társaskáptalan fejét, a felsőörsi és a hántai prépostokat. Az oszloposkanonokokat és prépostokat rangban a főesperesek követték, hivataluk a 13. századtól kezdődően járt együtt biztosan kanonoki stallummal.

Az egyházmegye középkori területén hat főesperesség alakult ki: a budai (1323-ig szentendrei), a fehérvári, a segesdi, a somogyi, a kispréposti címmel összekapcsolódó veszprémi (székesegyházi) és a zalai. A méltóságviselő kanonokok után a káptalan tagságát a huszonnégy egyszerű mesterkanonok sora teszi teljessé. A közöttük lévő rangsort hagyományosan beiktatásuk sorrendje határozta meg.

A püspökválasztó oklevelet aláíró huszonkét kanonokon túl nem szerepelt az aláírók között Szentgyörgyi Vince László veszprémi kisprépost, székesegyházi főesperes (1412–1418), ahogy a testület élén álló Liptói Miklós nagyprépost sem, aki éppen ezekben a napokban, a Konstanzi Zsinaton személyesen megjelenve próbálta méltóságát megerősíttetni. Nem ismert továbbá 1417 végén a somogyi és a zalai főesperes, illetve az örsi prépost személye (mindhármukra csak a következő esztendőből van kinevezési adatunk), és egyáltalán nem rendelkezünk információval a hántai prépostot illetően. Az aláíró – tehát ismert – 16 mesterkanonokot a 12 oszlopos kanonokkal kiegészítve összesen 28 főt kapunk, vagyis a 36 fős testület 78 százaléka ismert, ami a korabeli más hazai káptalanok ismert tagjait tekintve igen magas arány.

Az aláíró káptalani tagok a következők voltak: (Csitári) Miklós segesdi főesperes, vikárius; Sári György olvasó-, Gergely éneklő- és (Nyitrai) János őrkanonok; (Kállói) Balázs budai és (Ötvényi) Domonkos fehérvári főesperes; továbbá Himházi László, Garai János, Dubnicai János, Lövöldi László, Körmendi Pál, Egerszegi Tamás, Egerszegi Imre, Egerszegi (Mihály fia) Péter, Csopaki Mór, Afrai Tamás, Salamonvári Tamás, Pesti Zsigmond, Újlaki Egyed fia András, Újlaki Ferenc Miklós és Vasvári Péter György kanonokok.

Az oklevelet a káptalan függőpecsétjével látták el, és két kanonok-közjegyző, Egerszegi Mihály fia Péter és Újlaki Egyed fia András hitelesítette – közjegyzői jelével –, hiteles tanúként Gergely, a Szent György-kápolnában lévő Szent György-oltár, Mihály, a Szent Ulrik-oltár és László, a Szent Miklós-oltár igazgatója szerepelt.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár

Magyar Kurír